A XX. század közepén csatorna ásással lerövidítették az útját: az átvágás a Várdomb másik oldalán fut. Az átvágásnak a nemkívánatos víz gyorsabb levezetésében lehetett szerepe. A rét és a Tisza között telepített nemesnyár sáv húzódik. A gyep nagy részén a felszíni szintkülönbség nem több, mint 20-40 centiméter, de ez is elegendő a nedves gyep mozaikosságának kialakulásához. A fokozatos kiszáradás miatt a mélyebb fekvésű területeken nedvességkedvelő növényfajok élnek. A vegetáció mintázatából jól látszik a felszíni szintkülönbség. Az emberi szem számára síknak tűnő területből jól láthatóan emelkedik ki a 3,5 méter magas Várdomb.

A területet korábban hosszú időn keresztül legeltették. Ma a természetközeli gyepen kialakult változatos életközösség fenntartása a legfontosabb feladat. Az állatok legelésének köszönhetően ugyanis elsősorban olyan alacsony növésű, taposás- és rágástűrő növények fordulnak elő, melyek természetvédelmi szempontból fontosak. A rossz vízellátottság is veszélyt jelent a természeti értékekre: áradás után a mélyebb részeken marad víz, mégis a terület jelentős részén nyár elejére már száraz a felszín. Ez hasznosítási szempontból is kedvezőtlen, hiszen a jó vízellátottságú rétet egy évben néha ötször is lehet kaszálni. A kezelés (legeltetés, kaszálás) hiánya a beerdősülés folyamatának kedvez, teret engedve a gyalogakác és más tájidegen, adventív fajok terjedésének is. A terület állapotának romlása ma még megállítható: megfelelő mennyiségű víz és kezelés biztosításával kitűnő gyeppé alakítható.

A rehabilitáció egyik célja a jobb vízellátottság biztosítása vízvisszatartással, amely kedvező élő és táplálkozóhelyet teremt többek között a parti- és gázlómadarak számára.

A Nagyréten a legeltetés előre átgondolt, a felszíni és vízborítási viszonyokhoz térben és időben egyaránt alkalmazkodó legeltetési terv alapján folyik majd. A magasabb fekvésű, s így hamarabb kiszáradó részeken a területkezelés magyar szürke szarvasmarha legeltetésével, valamint kaszálással fog történni. A legeltetés hatására létrejövő gyepszerkezet elsősorban a rövid füvű, illetve a kopárabb talajfelszínt igénylő madár- és rovarfajoknak kedvező. A mélyebb fekvésű, vizes területekre csak a költési idő után engedjük a szürke marhákat, mert ott olyan növénytársulások találhatók, melyekben a piroslábú cankó (Tringa totanus), a nagy goda (Limosa limosa) és a haris (Crex crex) fészkel. Várható, hogy a réten táplálékot és zavarásmentes élőhelyet találnak a kócsagfélék és a fekete gólya (Ciconia nigra) is.

A Nagyrét mintegy kétharmada a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) tulajdonában van, harmada pedig magántulajdonosoké. A HNP kiemelt céljai között szerepel, hogy a magántulajdonban lévő részeket is megvásárolja. A vegyes tulajdonjogból adódóan első lépésben a HNP által birtokolt 90 hektár rehabilitációja kezdődik meg, majd amint lehetségessé válik, a kezelés kiterjed a teljes rétre. A kezelés gyakorlati megvalósítását helyi gazdálkodók bevonásával végezzük.

A terület jelenleg még nem áll természetvédelmi oltalom alatt. A program célkitűzései között szerepel - a megvásárlás ösztönzésén túl - a teljes terület védetté nyilvánításának elősegítése, gyorsítása.

Nemesnyaras átalakítása Tiszakürtön

Tiszakürt határában található egy 32 hektáros védett, enyhén szikes hullámtéri gyep, melynek kezelése nem biztosított. Közvetlen mellette húzódik egy 12 hektáros telepített nemesnyaras, mely a számára kedvezőtlen adottságok miatt csak sínylődik.

A terület vízellátottsága megfelelő, beavatkozást nem igényel. A rehabilitáció célja a természetvédelmi szempontból nemkívánatos nemesnyaras megszüntetése, helyén a visszagyepesedés elősegítése és az így kialakuló egybefüggő 44 hektáros terület kezelése. Ezt magyar szürke szarvasmarha legeltetésével és kisebb részben kaszálással fogjuk megvalósítani.

A védett terület bővítése Kőteleken

Kőtelek határában található a védett Góitói HoltTisza, mely ún. "szentélyholtág". A Tisza és mellékfolyói mentén található morotvák (holtágak) természetvédelmi szempontból legértékesebb képviselőit "szentély" kategóriába sorolták a kutatók. A szentély típusú holtágak kizárólag természetvédelmi célt szolgálnak, azokon horgászat, vízisportolás nem engedélyezhető. Az egykor hatalmas folyókanyart a Tisza szabályozásakor, 1865ben átvágták, így alakult ki a morotva. Élővilága gazdag és változatos. A morotva és a Tisza közötti területen szántóföldi gazdálkodást és erdőművelést folytattak. A rendszerváltás után a szántók egy részét fokozatosan felhagyták, ennek egyik következménye, hogy ma már nagy területet foglalnak el az invázív gyomfajok: a gyalogakác, a szerbtövis, a kanadai aranyvessző. Bíztató jel, hogy a gyalogakác sűrű rengetegéből kiemelkedő fiatal fekete és szürke nyár egyedek jól fejlődnek. Más területen szerzett tapasztalatok alapján várhatjuk, hogy később nagyobb lombot fejlesztve állandó árnyékolásuk hatására a gyalogakác kipusztul alattuk. A terület ligetesedik, erdősül. Hosszú távon várhatóan erdővé alakul. Célunk az erdősülés elősegítése, mivel a nagy, egybefüggő erdők diverzitása lényegesen nagyobb, mint a kisebb foltoké.

A terület magántulajdonban van, és természetvédelmi oltalom alatt sem áll. Az elmúlt tíz évben a művelés elmaradása arra utal, hogy a tulajdonosok számára a terület hasznosítása nem vonzó. A Hortobágyi Nemzeti Park a terület megvásárlását és védetté nyilvánítását tervezi. A WWF Magyarország ebben segíti a nemzeti parkot.

Hódtelepítés a Közép-Tiszán

A vizes élőhelyek jelentős csökkenése és a kíméletlenvadászat miatt a XIX. század végére az eurázsiai hód (Castor fiber) a kipusztulás szélére jutott. Hazánkban 1854-ben lőtték ki az utolsó példányt. Közel másfél évszázaddal később a Szigetközben észleltek újból hódokat, amelyek az akkoriban Ausztriába visszatelepített állományból vándoroltak át. A nagy távolságra történő természetes bevándorlás túlságosan lassú folyamat. Mivel belátható időn belül nem volt reálisan várható, hogy a Duna magyarországi alsó szakaszára az állatok természetes úton eljutnak, a WWF Magyarország 1996-ban elkezdte a hódok tervszerű visszatelepítését.

A Tisza és mellékfolyói mentén számos helységnév őrzi a hódok egykori jelenlétének emlékét, így pl. Hódmezővásárhely, Kishódos, Nagyhódos. A hódokat prémjük és pézsmájuk miatt szerte az országban vadászták.

Ha a folyók menti ártéri erdők megfelelő élőhelyet biztosítanak a hódnak, az a terület változatosságát és az ártér gazdag élővilágát is jelzi. A WWF Magyarország 2001 őszén a Felső-Tiszához kapcsolódó Öreg-Túr mentén telepített hódcsaládokat, melyek a folyamatos megfigyelés tanúsága szerint jól érzik magukat új élőhelyükön.

A Tisza mentén olyan eurázsiai hódok fognak új otthonra lelni, amelyek már stabil állománnyal rendelkező osztrák és német területekről származnak. A hód a nyári hónapokban főként lágyszárú növényekkel, a téli időszakban fakéreggel, rügyekkel táplálkozik. A szárazföldön esetlenül mozog, a vizet csak rövid időre és kis távolságra hagyja el. Az eurázsiai hód a közhiedelemmel ellentétben ritkán épít várat, inkább üregekben él.

A LIFE program keretében a potenciális élőhelyek részletes felmérését követően, 2002 őszén kerül sor hód telepítésre a Közép-Tiszán. Ezt az eseményt a helyi gazdálkodók, vadásztársaságok körében végzett ismeretterjesztés előzi meg.

Forrás: http://www.sulinet.hu/php/zz/termeszet/index_aloldal.php?cikk_id=86