A farkas vagy szürke farkas (Canis lupus) a ragadozók családjába tartozó, kutyaféle állat. Háziasított alfaja a kutya (Canis lupus familiaris).

Tágabb értelemben farkasnak neveznek a kutyafélék (Canidae) családján belül több más fajt is: ezek a prérifarkas (Canis latrans), a vörös farkas vagy rőt farkas (Canis rufus) és a sörényes farkas (Chrysocyon brachyurus). Szócikkünkben „farkas” alatt a szürke farkas értendő.

A farkas talán a legnagyobb területen elterjedt szárazföldi ragadozó. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de megtalálhatjuk képviselőit Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is. Az egykor összefüggő, hatalmas területen a túlzott vadászat következtében ma már csak elszigetelt csoportjai maradtak fenn. Természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen a félsivatagtól a tundrán át a trópusi esőerdőig mindenhol képes megélni, ami nagyszerű alkalmazkodó képességét jelzi.

Európában – ezen belül a Kárpát-medencében is – csak szigetszerű populációi élnek.

Szerencsére ma már Magyarországon is védett, azaz a délről és északról átkóborolt egyedeket nem lövik ki automatikusan. A jelek szerint Szlovákiából át is települt már pár egyed: a Gömör-Tornai karszton, az Aggteleki Nemzeti Parkban él egy falka.

A farkas alfajainak pontos száma ma sem tisztázott. Különösen az amerikai kutatók szorgoskodtak minél több alfaj megkülönböztetésében. A vélt és valós alfajok:

• Közönséges farkas vagy európai farkas (Canis lupus lupus)
• Kutya (Canis lupus familiaris)
• Dingó (Canis lupus dingo)
• Alaszkai fehér farkas (Canis lupus tundrarum)
• Alexander-szigeti farkas (Canis lupus ligoni)
• Arab farkas (Canis lupus arabs)
• Baffin szigeti tundra farkas(Canis lupus manningi)
• Banks-szigeti farkas (Canis lupus bernardi)
• Belső-alaszkai farkas (Canis lupus pambasileus)
• Brit-kolumbiai farkas (Canis lupus columbianus)
• Buffalo farkas (Canis lupus nubilus)
• Dél-sziklás-hegységi farkas (Canis lupus youngi) – kihalt
• Egyiptomi farkas (Canis lupus lupaster)
• Észak-sziklás-hegységi farkas (Canis lupus irremotus)
• Grönlandi farkas (Canis lupus orion)
• Hondo japán farkas (Canis lupus hodophilax) – kihalt 1905-ben
• Hudson-öböli farkas (Canis lupus hudsonicus)
• Ibériai farkas (Canis lupus signatus)
• Indiai farkas (Canis lupus pallipes)
• Japán farkas (Canis lupus hattai vagy Canis lupus rex) – kihalt
• Kaszkád-hegységi farkas (Canis lupus fuscus)
• Kaszpi-farkas (Canis lupus cubanensis)
• Keleti timber farkas (Canis lupus lycaon)
• Kenai-félszigeti farkas (Canis lupus alces) – kihalt
• Labrador farkas (Canis lupus labradorius)
• Mackenzie tundra farkas (Canis lupus mackenzii)
• Mackenzie-völgyi farkas (Canis lupus occidentalis )
• Manitoba farkas (Canis lupus griseoalbus)
• Mexikói farkas (Canis lupus baileyi) – vadon kihalt, visszatelepítése folyik
• Mogollon-hegyi farkas (Canis lupus mogollonensis) – kihalt
• Olasz farkas (Canis lupus italicus)
• Orosz farkas (Canis lupus communis)
• Sarki farkas (Canis lupus arctos)
• Spanyol farkas (Canis lupus deitanus)
• Szteppi farkas (Canis lupus campestris)
• Texasi szürke farkas (Canis lupus monstrabilis) – kihalt
• Tibeti farkas (Canis lupus laniger vagy Canis lupus chanco)
• Tundra farkas (Canis lupus albus)
• Új-foundlandi farkas (Canis lupus beothucus) – kihalt
• Vancouver szigeti farkas (Canis lupus crassodon)

A nádi farkas (toportyán) a Kárpát-medencében élő, mára már kihalt állat volt, amelynek azonosítása vitatott. Egyesek szerint a farkas egy alfaja lehetett (Canis lupus minor), mások szerint az egykor itt is honos aranysakállal (Canis aureus) volt azonos.

A nőstények testtömege 18–55 kilogramm, a hímeké 20–80 kg; testhossza 1,3–1,6 méter. Vad alfajai a rókánál nagyobb, szürke, barnás-szürke, sárgásbarna vagy fehér színű állatok. (Az alfaj színe élőhelyétől függ.) Élettartam:átlag 13 év, fogságban átlag 15 év

Bár nagyszerű és intelligens vadászként ismert, kisebb részben növényi eredetű táplálékkal is kiegészíti étrendjét. Az állatokban sem válogatós, kisebb állatokat éppúgy elkap, mint a jávorszarvas és pézsmatulok méretű nagy patásokat – persze ez utóbbiakat csapatban vadászva. A kiszemelt vadat kitartóan üldözik hosszú kilométereken keresztül, majd beérve a farába, lágyékába és marjába marva terítik le őket. Akár 70 km/h-ás sebesség elérésére is képesek. Miután a legnagyobb sikerre törekednek, elsősorban az eleve hátránnyal induló legyengült, beteg vagy öreg vadakat szemelik ki. Ezáltal fontos a szerepük a prédapopulációk számának szabályozásában. A zsákmányt leterítve a híres farkasétvággyal fejenként akár 9 kilogrammot is megesznek belőle. A dögöt sem vetik meg, gyakran próbálják közös erővel elkergetni a többi farkast, a medvéket és a pumákat friss zsákmányuk mellől. A települések szeméttelepein is megjelennek, hajdan az ősi emberi közösségeket így kerülgető farkasokból háziasíthatták a kutyákat.

A farkasok rendkívül szervezett szociális csoportokban, úgynevezett falkákban élnek. Ezek létszáma az élőhely adottságaitól függően 2–36 lehet; általában 5–9. A falkák tulajdonképpen olyan nagycsaládok, amelyekben a vezető alfa-párhoz és utódaikhoz idegen farkasok is csatlakozhatnak. A falkában szigorú a hierarchia: az abszolút úr az alfa-hím, őt követi az alfa-nőstény. A vezérhímet legyengülése (betegség, sérülés stb.) esetén a béta-hím váltja fel.

A farkasokra az egymást váltó „letelepedett” és „nomád” életmód jellemző. Tavasszal és nyáron egy területen maradnak, amíg a kölykök fel nem nőnek, ősszel és télen azonban hatalmas távolságokat járnak be éjszakánként. Ilyenkor naponta akár 200 kilométert is megtehetnek, 8 km/h átlagsebességgel.

Territoriális viselkedésük erős; a falka felségterülete az élőhely adottságainak megfelelően 130–13 000 négyzetkilométer között van. Területüket hevesen védik a betolakodókkal szemben; akár meg is ölhetik azokat.

A szaporodás kizárólagosan a domináns alfa-pár előjoga. Vagyis a farkasokra a monogámia jellemző, azzal, hogy az alfa-egyed kiesésével a rangsorban következő veszi át a helyét. A szaporodási időszak január és április között van, az északabbra élő farkasok esetében később, mint a délebbre élőkénél. A nőstény évente egyszer ivarzik, az ösztrusz 5-14 napig tart. A párzás után a szuka egy odút ás, amelynek bejárata először lejt, majd emelkedik a vízbefolyás gátlására. Az átlagosan 63 nap vemhesség után vakon és süketen megszülető kölyköket 3 hétig csak az anya neveli. A számuk változatos, akár 14 is lehet, általában 7 szokott lenni. 5-10 nap alatt állnak talpra, a kezdetben kék szemük 10-15 nap múlva nyílik ki.

Az idősebbé váló kölykök nevelésében a csapat összes tagja részt vesz, beleértve a visszahányt eledellel való táplálást is. A szülőodút 8-10 hetes korukban hagyják ott a kölykök. Játékaik során ekkor már kezdenek kialakulni a hierarchia viszonyok közöttük. A gyorsan fejlődő fiatalok 10 hónapos korukban kezdenek el a csapattak együtt vadászni.

Ivaréretté a szukák 2 éves, a hímek 3 éves korukban válnak. Ekkor elhagyják a szülőcsapatukat, és megpróbálnak újat találni, alkotni. A farkasok legfeljebb 13 évig élnek a természetes élőhelyükön, a születéskor várható élettartam azonban csak 5-6 év. A vadászat és a dominanciaharcok közben szerzett sérülések a leggyakoribb halálokok. Állatkertben közel 15 évig is élhetnek.

A szaporodás a legmagasabb rangú nőstény előjoga, előfordulhat, hogy az alacsonyabb rangú nőstények kölykeit elpusztítja. A párkapcsolat gyakran egy életre szól. A párosodás után a nőstény kotorékot ás, ahol megszüli kölykeit. A fiatalok felnevelésében mindkét szülő, sőt a csapat más tagjai részt vállalnak. A vakon és süketen született gyámoltalan kölykök gyorsan nőnek, 300 napos korukban már elkísérik a családot vadászatra.

Magyarországon a közönséges farkas állománya a II. világháború végére nagyon lecsökkent, majd később el is tűnt. A 80-as években ismét megjelentek farkasok az Északi-középhegységben (Börzsöny, Zempléni-hegység, Aggteleki karszt), ahol azóta is tartósan jelen vannak. Számíthatunk megjelenésükre a Dunántúlon is. 1991-ben a Balaton-felvidéken ejtettek el egy példányt, és kitömött bundáját az Afrika Múzeumban állították ki Balatonedericsen. A farkas Magyarországon védett állat.

A farkas gyakori szereplő mítoszokban, mesékben, könyvekben, filmekben egyaránt.

• A legenda szerint Róma alapítóit, Romulust és Remust egy anyafarkas nevelte fel.

A legenda másik változatában az anyafarkas szoptatta őket, amíg egy pásztor rájuk nem talált. A pásztor fel is nevelte a talált fiúkat.

• Rudyard Kipling könyvének, A dzsungel könyvének főhősét, Mauglit is farkasok nevelték fel.

• Az X-Men képregények egyik hőse, Wolverine a filmadaptációkban magyarul Farkas névre hallgat, habár angol nevének jelentése és a magyar képregény-kiadványokban elterjedt neve is „rozsomák”.

• Az erdő kapitánya című magyar rajzfilm egyik mellékszereplője Pimpike, a bolond farkas, aki báránynak, majd madárnak képzeli magát.

• A farkas számos mesében gonosz szereplő. Ilyenek pl.: Piroska és a farkas, A hét kecskegida, A kismalac és a farkasok.

• Arany János Toldi című elbeszélő költeményének egyik fontos epizódja a „farkaskaland”, amelyben a főhős egy kölykeit védelmező nádifarkas-párral száll szembe. A „nádifarkas” valójában az aranysakál népi neve.

• J. R. R. Tolkien regényeiben egy intelligens, óriás méretű farkasfaj, a warg szerepel. Az orkok hátasállatként használják a wargokat. Hasonló lények szerepelnek a Warcraft játékban is.

• C. S. Lewis Narnia krónikái című könyvsorozatában a Fehér Boszorkány seregeiben harcolnak beszélő farkasok.

• A farkasember-történetek egészen az őskori, alakváltó sámánokig nyúlnak vissza. A középkorban különösen erősen tartotta magát az éjszaka, általában teliholdkor farkasalakot öltő, vérengző emberek képe. A modern fantasy-irodalomban és filmekben is gyakran szerepelnek farkasemberek, avagy vérfarkasok. A Harry Potter regényekben Remus Lupin és Fenrir Greyback nevű farkasemberek szerepelnek. Az Underworld filmekben a vérfarkasok a vámpírok ősellenségei.

• A No, megállj csak! című szovjet rajzfilmsorozat negatív főszereplője egy farkas.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Farkas